Elfelejtett levelek -

barnák, amikhez nem kötődnek élő emlékek;

száraz faágak -

ropogásuk visszaveri valakinek a közeledését;

moha -

egyensúlyt hoz a képbe, puhán bátorítja a ránehezedőt;

sírkövek -

a szőnyegen lyukakat vájnak, mint meredő cigicsikkek;

narancssárga focilabda -

az egyetlen élénk szín a sarokban, kicsattanó bőr;

én meg -

percekig dühödten rugdosom vele az oldalfalat;

öngól -

közben egy sor hóvirágot letapostam.

Esténként félek nem tudok majd elaludni 

összezsugorodok 

parányi félelmem fölé kuporodok 

nézem beleszédülök megéget

minek gyújtottam meg na

tessék leég a szemöldököm 

szénmonoxidmérgezés

harmadfokú égési sérülés 

fekélyek minden meghal 

egyszer akkor minek

törekszem értelemre elért 

eredményekre a világ elfoglalja 

magát hogy ne gondolkodjék

jó kérdés hogy mire megy vele

fájni tétlenül sem valódibb

egy helyben életellenes 

halálias választhatsz melyik 

tetszik melyik legyen

határok, hogy hova írok pontot 

vesszőt kötőjelet kinek mi

rendszer fenntart de 

minek nem kéne inkább 

összedőlnie annak aminek 

kell, ha nincs bizalom

mondjuk ki és szedjünk 

almát két kézzel legyünk 

jéghidegek vállaljuk ütközzünk 

ha úgy - legyenek szándékaid 

átlátható raktárablakok legyen 

indulat legyél világos lépj ki

akkor, talán szó nélkül ugyan, de 

egyedül nem hagy az a nagy rádszakadó 

aki elől menekülnél 

nem tudsz ott van néz

míg el nem alszol végül.