Bajtsi Benjámin 27. születésnapjára

Sárga őszi levelek

londoni ablakom alatt,

egy fa, egyik ágán két levél.

Ilyen közel vagyok hozzád.

Egy év múlva túlnőlek.

Nézem, ahogy a kettő közül

lehullik egy, te, félig zöld, félig arany;

én a másik, apró rügy fent a fán.

Próbálom éretni magam,

hogy utolérjelek, de

még nem tudok lehullani.

Te meg már lent,

kegyetlenül letéptek.

Néztem, ahogy.

megint felbugyog 

virágfölddel betemetett lyukakból mászik elő

két év és nem sok minden változott

a budafoki utcák mintha észre se vennék a hiányt

most esik megint mindent elmos

mintha nem látná hogy van amit ki kellene hagyni 

körbe esni és nem rá

meghagyni úgy elhagyva

bántalmazottan

figyelmetlenek a fák 

ezek a háttér-szülők 

tücsökzaj horkolással önszuggesztív álomba ringatják magukat

két éve megváltozott a közlekedés itt

az azóta szünet nélkül közlekedő busz irritál

mi ez az érzéketlen tovább-tempó

és az eső milyen petyhüdt

gyengén engedelmeskedik az időjárásnak

bánt hogy esik 

és mindent betemet

kivétel nélkül