Düledező fal és bedőlt kerítés,

kissé öntelten ácsorgó magány.

Ez jut eszembe, mert rád gondolok

sokat, még ha nem is direkt teszem.

Engedd nekem feldolgozni a rosszat,

arrébb tenni, mi tőlem telhető

lenne, de most nem igazán telik,

múlik csak, mint tàj fölött az idő.

Templomrom vagy; kihűlt, illattalan,

lelked beléd csak kísérteni jár.

Bárcsak kettészakítanád magad,

egyik másolatod odaadnád..