Mintha bármit is segítene a helyzeteden, hogy
többet tudok róla, mi és hogyan történt. Mintha
kevésbé lennél egyedül hagyva, ha nem egymagad
kell megéld, ami történt. Vagy meghald. Az erőszak
- ha ketten fogadjuk - elviselhető szörny lehet,
feldolgozandó trauma. Lehetett volna. Mint
rémálomból felébredni, ha tudod, van valaki,
aki mellé átfekhetsz és mindjárt elalszol újra.
Mintha bármit is segítene a helyzeteden, hogy
többet tudok róla, mi és hogyan történt. Jóleső
meleg öntött el a kutyák neve hallatán, akik ketten
egymástól függetlenül találtak rád. Vagy valamire,
aminek valaha köze volt hozzád. Mi is valójában az
emberi test, forma és szabadság; amíg az van, a lelked
biztosan elkezdődik és véget ér valahol. Korábban azon
nyafogtam, milyen igazságtalan, hogy ilyen konkrét
a korlát, ennyire fizikai határaink vannak, most: bárcsak
lenne konkrét véged, megfogható térbeli kiterjedésed. Az
utolsó pont, ami kapcsolódik hozzád a térben, az a
halálod. Csoda, hogy jó arra gondolni, hogyan történt?
Mintha bármit is segítene a helyzeteden, hogy
többet tudok róla, mi és hogyan történt. Mégis
csinálom: centivel méregetem a kések pengéjét;
százliteres zsákokat szaggatok és azokat rakom
magam alá, ha álmomban vizes a föld alattam;
próbálok eltűnni - rendszeresen - és mekkora kicseszés,
nem megy csettintésre. Jóleső meleg önt el, mikor
ezekkel szabdalom magam, csak én szép lassan teszem.
Minden szúrás után megmérem a seb mélységét, illetve
átmérőjét. Vannak olyan helyek, ahová csak végső
kétségbeesésemben szúrok: nyolc - egyenként halálos -,
ha biztosra akarok menni, hogy még ma én is meghalok.
Mintha bármit is segítene a helyzeteden, hogy
többet tudok róla, mi és hogyan történt. Mégis
tudni akarom. Ha tudok gondolni rá, részben ott Is
vagyok, nem? A meleg érzés végül túl forró, fullasztó
szaunaszerű bezártság, egy lehetetlen és tehetetlen
hely; mint nyáron élve eltemetve lenni, úgy képzelem,
a meleg föld nehéz és a dunyha, amibe becsavartak,
megfojt. Felébredek, ez nekem csak egy lázálom volt,
sajnos.
