visszadob egy beszélgetés mint valami időkapu

fekete lyuk oda amikor kaptuk a telefont azt hiszem

ez a párbeszéd innentől lesz társas magány nekem

legalábbis biztosan hirtelen az egyik fél történetesen

én anya apa kisétál mit sétál kiesik a dialógusból és

magányos intim csomópontba zuhan moszkva tér-szerű

csak emberek nélkül hárman bóklászunk a felszínen

a villamos sínek között egy csomópont de különböző

sarkaiban szélein mozgunk csak ez a közös hiány

által képzett tér köt össze időről időre itt találkozunk

mert ha a világ három külön pontján lennénk is mindig

van egy vacsoraasztal kávézósarok esetleg egy

megbeszélés mikor mindhárman egyszerre zuhanunk

ki onnan abból a tapinthatóból és érkezünk meg ide

ebbe az időtlenbe megnyílik a föld ilyenkor

összecsomózott lepedőkön mászunk a mélybe vagy

leesünk és csak bóklászunk a sínek között órákig

minden beszélgetés nekem időkapu fekete lyuk beszív

kiköp a telefonhívásnál és én újra a vonal másik végén

ülök szótlanul megpróbálom letenni még mielőtt valaki

beleszólhatna

 //

a conversation throws me back like a time gate black

hole to the moment when we got the call I guess this

dialogue from now on turns into a social solitude

at least certainly for me suddenly one eventually me

dad mom walks out not walks but falls out of the discourse

and lands in a lonely intimate junction inaccessible to others

similar to moszkva square just without people only the three of us

meandering around on the surface amongst the tram tracks moving

along separate edges and corners of this single junction

bound by the space formed by this common loss we meet here

cause even if we would be on three distinct points of the world

there is always a dinner table cafe corner or perhaps a meeting

when we all  at the same time fall out of that tangible space

and arrive into this timelessness the earth opens up

this time and we on sheets knotted together climb down

to the bottom and if it happens suddenly

we fall down and just wander amongst the tracks for hours

for me it"s a time gate black hole sucks me in and spits out

by that phone call and I’m back at the other end of the line

quietly trying to put it down before someone could say 

hello