Düledező fal és bedőlt kerítés,
kissé öntelten ácsorgó magány.
Ez jut eszembe, mert rád gondolok
sokat, még ha nem is direkt teszem.
Engedd nekem feldolgozni a rosszat,
arrébb tenni, mi tőlem telhető
lenne, de most nem igazán telik,
múlik csak, mint tàj fölött az idő.
Templomrom vagy; kihűlt, illattalan,
lelked beléd csak kísérteni jár.
Bárcsak kettészakítanád magad,
egyik másolatod odaadnád..
tudtad hogy a fák fájnak télen
virgácsaik megtört sovány befejezések
ahol a legvékonyabbak ott véresek
te meg beviszed ezt a sajgó tetemet
belső szobádba halkan magadévá teszed
neve is lesz karácsonyfa nagy műgonddal
díszítgeted kirakod ha már elásni
nem tudod miért gyönyörködsz benne
köréje gyűlsz ünnepled van kihez haza
legálisan élvezhető erőszakjutalom
kérdezted már tőle neki ez hogy esik
fájnak-e igazán a fák a hidegen
vagy piacról hoztak piacra megyünk
égő gyertyák nem élünk csak emlékezünk
három maradt képtelen lenni az az egy
tudtad hogy a fák fájnak télen
virgácsaik megtört sovány befejezések
ahol a legvékonyabbak ott véresek
Vannak ezek a találkozási pontok:
nyilvános fürdők, kültéri medencék,
felszínek, termálvíz és jéghideg ütközik,
gőzbe csapódik, elindul felfelé.
Amíg van érintkezés, látványos,
az üvegen keresztül látszik a felület, ahogy
az egész feszültsége csiklandozza a vizet.
Fodrozódik, s hullámokként mozog tovább,
egyszerű érintés, mégis mozgatja a mélyeket.
Körben bokrok, imádók vagy irigyek,
bámulják, nem értik a találkozást.
visszacsöppentél egy neked-nemlévő időbe
a körszálló szürkesége
magyar minták rég bezárt
kocsmaajtókon kempingbicikli
egyszál magában apróbetűs
kék zsebújszövetség
magad elé estél vissza
bőven kilencvenhat elé
ahol ő létezett még csak
lehet ott ragadt
remélem belealkották
a tájba mégis
te most érkeztél csak pár pillanatra
felültették egy fára láblógatva
napszemüveggel és
a mindennapi szettel
jó lehet rajzolva élni
rajzolt igények
megrajzolható beteljesülése
valakit valahova belealkottak
valakit valahonnan kitöröltek
fagyott gyümölcsöt nyomott a füléhez
nem akarta hallani amit mondtam
fájt hallani az érzéseket a keserédes csendben
levedző sebek helyett lüktető üregek