visszadob egy beszélgetés mint valami időkapu
fekete lyuk oda amikor kaptuk a telefont azt hiszem
ez a párbeszéd innentől lesz társas magány nekem
legalábbis biztosan hirtelen az egyik fél történetesen
én anya apa kisétál mit sétál kiesik a dialógusból és
magányos intim csomópontba zuhan moszkva tér-szerű
csak emberek nélkül hárman bóklászunk a felszínen
a villamos sínek között egy csomópont de különböző
sarkaiban szélein mozgunk csak ez a közös hiány
által képzett tér köt össze időről időre itt találkozunk
mert ha a világ három külön pontján lennénk is mindig
van egy vacsoraasztal kávézósarok esetleg egy
megbeszélés mikor mindhárman egyszerre zuhanunk
ki onnan abból a tapinthatóból és érkezünk meg ide
ebbe az időtlenbe megnyílik a föld ilyenkor
összecsomózott lepedőkön mászunk a mélybe vagy
leesünk és csak bóklászunk a sínek között órákig
minden beszélgetés nekem időkapu fekete lyuk beszív
kiköp a telefonhívásnál és én újra a vonal másik végén
ülök szótlanul megpróbálom letenni még mielőtt valaki
beleszólhatna
//
a conversation throws me back like a time gate black
hole to the moment when we got the call I guess this
dialogue from now on turns into a social solitude
at least certainly for me suddenly one eventually me
dad mom walks out not walks but falls out of the discourse
and lands in a lonely intimate junction inaccessible to others
similar to moszkva square just without people only the three of us
meandering around on the surface amongst the tram tracks moving
along separate edges and corners of this single junction
bound by the space formed by this common loss we meet here
cause even if we would be on three distinct points of the world
there is always a dinner table cafe corner or perhaps a meeting
when we all at the same time fall out of that tangible space
and arrive into this timelessness the earth opens up
this time and we on sheets knotted together climb down
to the bottom and if it happens suddenly
we fall down and just wander amongst the tracks for hours
for me it"s a time gate black hole sucks me in and spits out
by that phone call and I’m back at the other end of the line
quietly trying to put it down before someone could say
hello