A tükrök, kénytelenül is ott lógnak
szemünkben.
Mint keskeny jégcsapok
(ha letöröd a terasz aljáról),
csilingelnek és
visszavernek mindent.
Legszívesebben lecsapolnám
csillogásukért felelős
csarnokvizet.
Minden reakciót;
ne legyen más:
csak in-akció.
Magának való tompaság.
Semmi vissza-
verő-
fény.
"Vészhelyzet esetén törje be."
De nincs vész,
csak helyzet. Miért próbálod szétzúzni
az igazi bepillantót?

Kellett egy tükör, hogy
valóban a saját szemembe nézzek,
kellett idő és fény.
Fény jó sok, hogy lássam a
kontúrokat.
Lássam: hol kezdődök,
hol van végem.

Létezik olyan, hogy
egész alakos pocsolya?
Attól talán elfogadnám a szembe-
nézést
köpést.