Egy zöld gumimatrac a majdnem tengeren,
úgy lebegek.
Belém süppedve nyomot hagynak rajtam az emberek.
Fáj a súlyuk.

Felettem grillhús a felhőtakaró,
alattam rizsszemek az apró, úszkáló lények.
Zöldségköret vagyok csak, adalék,
Felfújt semmiség a tóban.
Rám harapva levegőt nyelsz.

A táj szürke, 
a naptól meg pirulok;
attól félek,
egy test alatt végül kipukkadok.