Ha egyszer elszakadsz-

nincs megnyugvás, csak

megy és megy

előre, nem áll

meg egy percre

sem jóbarátod,

az életed. Stopperrel kezében

diktál, mintha nem is neked

beszélne. Lihegsz,

próbálod utolérni,

a hideg szélről

nem is beszélve.

Egyszerre vagy süket

és cseng hangosan

mindkét füled. Láthatatlatlanul

talán, mi eddig burkolt

volt, nincs.

Meleg héjszerű

karcos puhasága

nem ölel, elszelelt.

Határszéli helyzet ez,

néha napfény-, néha 

esőáztatta, kitett.

Körülményes, s te

panasztalan 

és tapasztalatlan

tűröd sértődős

klimaxát. De

legalább megtudod,

bízni benne nem 

szabad, ha 

kisbetűvel írják.