mint az eukaliptusz fa levedlesz rendszeresen

pelyhes külsőd alatt saját hangodon kívül nincs más

szabad vagy a régi kérgig hatoló valláskárosult himnuszoktól

nagy cafatokban szakadnak le rólad s ahogy esnek friss csupasz

bőrödön itt-ott megmarad a helye hogy emlékezz isten jó ha van

új határaid definitívek átszakadt a kinőtt kéreg itt a belátás

nincs kényszer lehullott úgy látszik a belsőd megérett egy újra

azt hitted

égi kontrollálhatatlan helyzetek ide-oda ráncigált bábja vagy

elfogadni mindkét kezed meg van kötve és megtanulni mozogni vele

így lehet a kényszerbe belelazulni tudni hogy a fonalak nem csak fogva

de tartanak és hogyha kifeszítve is de új ágakat növesztesz